Bűntudatom van.. Ma ettem 2 db banánt és 1 bögrés levest ami kb 380 kalória. Annyira bűntudatom van miatta. Nem kéne ennem, de éhes vagyok :(
Nem kéne ennem...
Holnap csak almát eszek
Vagy azt sem :(

Mikor értik meg az emberek, hogy nem azért vagdossa magát valaki vagy nem azért hánytatja, éhezteti magát mert ez neki jó móka.. Miért?
Bárcsak mindenki tudná hogy mennyi fájdalom van ezek mögött......(:

Gyűlölöm magam..
Az arcom
A hajam
A szám
Az orrom
És a testem..
3 napja képtelen vagyok enni. Őrülten számolom a kalóriákat és fáradt vagyok. Fázom. Úgy érzem muszáj azt mondanom mindenkinek, hogy jól vagyok.. Pedig megőrülök
Ki gondolta volna, hogy ilyen selejtes leszek? Talán akkor anya megszült volna? Nem léphetem át az 500 kalóriát. Egyre lejjebb kell menni. 500.. 400.. 300... 200. 100 és végül nulla
Ugyan így a kilókkal
40....
38
........
34
30
28
20
..............18
0

Próbáltam számolni a napokat, hogy mennyi időt bírok ki vagdosás nélkül. Nem sokat.. Pár nap. Szükségét érzem. Muszáj megvágnom magam. Nekem olyan a vagdosás mint másnak a sírás. Elfogytak a könnyeim... de a vérem nem. Túlságosan magányosnak érzem magam pedig vannak barátaim. De nem merem már elmondani senkinek sem.Nem szabad látniuk a vágásokat vagy azt, hogy rosszul érzem magam. Nekik boldognak kell engem látniuk. Vagy legalább mosolygósnak, de ez annyira fáj. Aki vagdossa magát az miért lenne bolond? Aki drogozik, alkoholista, sportol vagy cigizik az bolond? Nem.. Hát az aki vagdossa magát az miért?

Először talán 14 évesen karcoltam meg magam amikor hallottam a szüleimet veszekedni.. Úgy éreztem sokkal jobban lettem tőle, hogy végre megkarcolhattam magam. Először csak pár óráig/hétig volt piros a helyén, aztán elkezdtem pengével karcolgatni magam és éreztem hogy minden omlik szét körülöttem. Talán már szokássá vált. Nem tudom...csak azt hogy rosszul érzem magam ha csinálom és akkor is ha nem. Szomorú hogy ez segít a "boldogságban"...szomorú vagyok mindig. De mosolygok.

A múltkor találkoztam egy lánnyal, először. Azt mondta "másnak gondoltalak. olyannak aki nem mosolyog soha". Ha nem mosolyognék mindenki tudná hogy bántom magam és azt nem akarom...

Igazából az van, hogy már megint nem mentem ma be az iskolába. Nem volt kedvem az emberekhez. Úgy érzem teljesen egyedül vagyok ebben a világban. Nem volt kedvem a tanárok magyarázásához, ahhoz hogy valakivel beszéljek. Próbálom azt mutatni az embereknek, hogy minden rendben de legszívesebben egy pengével járnék iskolába és vagdosnám magam egész nap ameddig a mentő nem jön értem. Fura gondolataim vannak. Sokszor gondolkodom azon milyen lenne meghalni. Egyre többször. Eltervezem, elképzelem milyen vagyok külső szemmel. Fura és félelmetes. Kicsit mintha félnék magamtól

Ha a vágásokat látom még szomorúbb leszek. Én vagyok a család fekete báránya aki semmiben nem jó. Nem okos, nem szép, nem tudja irányítani az érzéseit, gyűlöli magát, vagdossa a testét, éhezik. Annyira szeretnék 14 éves lenni mert annyira messze van annál az életkornál az a sötét és mihaszna jövő. Félek. Mindenkit elveszítek. Próbálok mosolyogni de nehéz. Túl nehéz mert közben rettentően szenvedek és nem tudom mit csináljak, hogy végre minden jobb legyen és végre megnyugodjon a lelkem. A vágástól jobban és rosszabbul leszek. Akire meg eddig számíthattam most magamra hagyott...

utálom magam

Mindenki olyan sovány és szép. Én is ilyen akarok lenni. Sokkal jobban érezném magam ha 40 kiló lennék vagy 45. Sokkal de sokkal jobban. Már fogytam 3 ruhaméretet de ez kevés. Még sokat kell. Nagyon, nagyon sokat! Holnaptól csak almát eszek és hozzá vizet. Úgy hamarabb fogok fogyni! Jobb lesz minden

Tegnap előtt előtt: Nem vágom meg magam holnap.
Tegnap előtt: Nem vágom meg magam holnap..
Tegnap: Nem vágom meg magam holnap...
Ma: Nem vágom meg magam holnap
És minden nap megvágom. Annyira gyötrelmesen érzem magam. És még rosszabbul ha meglátom a hegeket a combomon vagy a kezemen

Ki fog végre megszabadítani ettől a sok gyötrelemtől? Ki? És mikor?

Az osszes baratom (vagy annak mondott szemely) nem keres. Nem olvassa el amit irok es nem is erdeklodnek utanam. Csak ugy elfeljtenek. Es nincs dolguk. Illetve biztosan van de lattak, hogy irtam mert elolvastak es postolnak dolgokat.. Megint megmutatkozott, hogy mennyire vagyok fontos az embereknek.. Koszonom

Most pedig grace klinikat nezek. Ez az egyetlen sorozat amit barhanyszor megtudok nezni. Meg a skins

Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!! Meg akarok halni!!

TUNJ MAR A FEJEMBOL..

furan erzem magam

Ma valahogy furcsan jol ereztem magam. Vagy inkabb nyugodtnak. Egy adott ideig teljesen nyugodt voltam. Ugy ereztem, hogy minden rendben es senki nem banthat. Ugy ereztem magam mintha egy teljesen masik vilagba lennek. Aztan hirtelen olyan duhroham jott ram es kezdett eluralkodni rajtam. Ugy ereztem barcsak meghalnek es utana lathatnam ahogy a csaladom es barataim szenvednek hogy igazabol nem is erdekeltem oket ugy igazan. Aztan kezdtem ujra lenyugodni. Most pedig teljesen uresnek erzem magam. Mintha egy senki lennek. Csak ulok az agyamon a sotet szobamban es ugy erzem mintha minden erzelmet kioltek volna belolem. De valahol ott lapul az a kicsi fajdalom is. Az a borzasztoan kevert vidam-szomoru fazis ami barmikor bekovetkezhet. Nem is felek magamtol, mert miert kene? Nem vagok el olyan fontos eret, hogy meghaljak.. Attol felek hogy ez egyszer kiderul. Kiderul a legsotetebb es legfajobb titkom es mindenki bolondnak fog hinni, hogy ezt elveztem es ez megnyugvast jelentett a szamomra. De barmennyire akarom nem tudok uralkodni magamon. Amikor vidam vagyok akkor megigertetem magammal, hogy nem vagom meg magamat tobbet de amikor elszomorodom vagy valtakozik ez a ket erzes bennem akkor valahogy nem tudok uralkodni magamon. Ez olyan mintha egy drogosnak azt mondanad, hogy ne drogozzon. Nem konnyu abbahagyni. Mas rajzol, fest, ir, fut, kiabal ha baj van. En pedig vagdosom magam. Neha en is megijedek magamtol hogy miert jutottam ide es miert elvezem ezt az egeszet, de persze tudom hogy miert csak fura es felelmetes. Rengetegszer elkepzelem, hogy a korhazba vagyok es senki nem latogat meg es ott fekszem maganyosan. Ugy ahogy egyebkent is erzem magam folyamatosan. Maskor pedig meg a tanaraim is bejonnek hozzam es aggodnak ertem. Es ez fura. Mert vonz az hogy megtudjam kinek vagyok fontos es ki aggodna ertem vagy ki igaz barat es ki az aki nem jonne be hozzam soha. Annyi harag es fajdalom van bennem amit nem tudok elmondani es leirni sem. Es tudom, hogy ezeket felszinre kene hoznom de nem megy. Rengeteg dolog van amirol nem merek beszelni senkinek mert felek a kovetkezmenyektol. Mert ezeknek sulyos kovetkezmenyei lennenek. Felek toluk. Es igazabol magamtol is. Kicsit. Amikor erzem, hogy kezdek kiszamithatatlan lenni akkor neha enis megijedek magamtol hogy mit fogok tenni. Emlekszem regen mennyire feltem a pengetol. Rettegtem. Nem mertem megfogni.. Most pedig ugy ragadom meg mintha egy villa lenne vagy barmilyen mas mindennapi targy.
A pengeket egy fiokomban tartom a tv-m alatt. Egy hegyezos tartokaba vannak a hegyezos pengek. Lathatoan hasznaltak, veresek, kivannak csavarva es 4 db van beloluk. Egyik nap mikor hazaertem es kihuztam a fiokot lattam, hogy nyitva van a kis tarto es kivannak esve a pengek. Aztan rajottem hogy apam keresett valamit. Nyilvanvaloan latta hogy mi van benne es mi az, de nem emlitette meg. Mintha nem is latott volna semmit, vagy mintha nem is erdekelne hogy mit csinalok azokkal a pengekkel. Szoval ennyire erdeklem. De talan ez jobb is. Kitudja

üresnek és elveszettnek érzem magam

Vannak ismerőseim akiknek talán fontos vagyok, vannak barátaim. Van családom is akiknek lehet fontos vagyok, de az sem biztos.. De folyton azt érzem, hogy nem is vagyok fontos. Nem jelentek semmit. Néha megfeledkeznek rólam. Arról, hogy itt vagyok és tudják hogy ártani akarok magamnak a nap minden percében de nem hívnak fel, nem írnak és nem kérdezik meg hogy "baj van? segítsek? hogy érzed magad?".. és ha megkérdezik is inkább azt válaszolom hogy jól vagyok és témát váltok. Miért? Mert nem is érdekli őket igazából, hogy hogy érzem magam vagy hogy mit érzek és miért érzem. Mindenki olyan könnyen beszél arról hogy lépj túl, lépj túl és ne rágódj a régi dolgokon. Az egész általános iskolás évem arról szól hogy rettegtem elaludni és felkelni, menni bárhová. Elveszettnek és szomorúnak éreztem magam.. Mindenki tökéletes volt. Gazdag, szép, okos és vékony én pedig voltam a szegény, csúnya, buta és dagadt lány akibe mindenki belerúg ott ahol tud. Emlékszem mindenre. Mindennap úgy mentem be hogy élni se akartam. Ott volt védtelenül, kitéve azoknak az embereknek akik gyűlöltek engem és a végén már én is Őket. Amikor egy évfolyamtársam lelökött a buszról úgy éreztem, hogy nem csak az iskolában kell rosszul éreznem magam hanem az utcán is. Amikor az egyik osztálytársam kigúnyolt az egész osztály előtt és aztán nem engedtek ki akkor teljesen megsemmisítve éreztem magam. Ott álltam, körülöttem 28 ember és nevettek. Rajtam. Megsemmisítve éreztem magam és úgy éreztem legszívesebben megölném magam. Tudom, hogy nem is vagyok fontos senkinek. Csak úgy vagyok a világban. De még meddig?

Olyan mintha nem lenne szükségem senkire. Senkire.. Pedig szükségem van. Legalább 1 olyan emberre akiben bízhatok. Aki megérti amin keresztül megyek. Aki tudja, hogy milyen rosszul esnek nekem az itthoni viták és a régi dolgok. Aki mellettem van még akkor is amikor annyira szétvagdosom magam, hogy ömlik a vér a lábamból és nem azt mondja, hogy "félek tőled" hanem azt, hogy "melletted vagyok!!". Valakire aki igazán szeret. Elég nekem csak egy barát is. Ma annyira rosszul lettem, hogy ettem és annyira bűntudatom volt hogy úgy éreztem muszáj kihánynom mindent amit ettem. Bekönnyeztem. Bármennyire dugtam le az ujjam nem bírtam hányni. Még rosszabbul érzem magam emiatt..

Babits Mihály - Fekete ország

                                 Fekete országot álmodtam én,
                                 Ahol minden fekete volt,
                                 Minden fekete, de nem csak kívül:
                                 Csontig, velőig fekete,
                                 Fekete
                                 Fekete, fekete, fekete.
                                 Fekete ég és fekete tenger,
                                 Fekete fák és fekete ház,
                                 Fekete állat, fekete ember,
                                 Fekete öröm, fekete gyász,
                                 Fekete érc és fekete kő és
                                 Fekete föld és fekete fák,
                                 Fekete férfi, fekete nő és
                                 Fekete, fekete, fekete világ.
                                 Áshatod íme, vághatod egyre
                                 Az anyagot, melylusta, tömör,
                                 Fekete földbe, fekete hegybe
                                 Csap csak a csákláyd, fúr be fúród:
                                 S mélyre merítsd bár tintapatakját
                                 Még feketébben árad, ömöl
                                 Nézd a fű magját, nézd a fa makkját,
                                 Gerle tojását, csíragolyót,
                                 Fekete, fekete, fekete,
                                 Fekete kelme, s fekete elme,
                                 Fekete arc és fekete gond,
                                 Fekete ér és fekete vér és
                                 Fekete velő és fekete csont.
                                 Más szín a napfény vendég-máza
                                 A nap a színek piktora mind:
                                 Fekete bellül a földnek váza,
                                 Nem a fény festi a fekete színt
                                 Karcsú sugárecsetével
                                 Nem:
                                 Fekete az anyag rejtett lelke,
                                 Jaj,
                                 Fekete, fekete, fekete.

Barcsak ti is ereznetek legalabb 1 napra azt a kint amit en elek mar at evek ota.. Akkor megertenetek mit, miert csinalok es miert erzem igy magam

Sikítani akarok, de túl régóta hallgatok ahhoz, hogy emlékezzek, hogyan kell..

A vér megnyugtat.. Valami olyasmit ad amit mással nem tudok kifejezni. Úgy érzem mintha megszabadulnék a gondoktól. Nem kell, hogy mély legyen. Mintha minden egészen más lenne. Minden egyszerűbb és szebb. Megszabadulok egy időre a belső démonjaimtól. Azoktól a fájdalmaktól amiket átélek óránként/naponként/hetenként...
Miért tűnik ennyire könnyűnek minden azután a kis semmitmondó dolog után? Pedig jobb. Sokkal jobb. Úgy érzem magam mintha tényleg bennem lenne valaki aki azt akarja, hogy kínozzam a testem. És én engedelmeskedek neki mert ettől nekem jobb. Elmúlik a szenvedésem. Egy időre biztosan

nem bírom

akkora akaraterő kell, hogy ne vágjam meg magam.. 
de mitől lesz jobb?
az csak pár kis vágás
kis vágások a testen
kézen, lábon
és akkor nem fáj.
boldog vagyok tőle, aztán bűntudatot érzek
mérhetetlen bűntudatot
és már nem csak a lelkem
de a testem is fáj.
mérhetetlenül..
de miért? 
miért érzem magam ettől jobban? 
ezek tényleg csak apró vágások
és mégis minden jobb lesz tőle
MINDEN

nem ertem mi zajlik bennem

Folyamatosan beteg vagyok.. biztos azert mert a lelkem is az
1 oraja meg rosszul ereztem magam es oriasi akaratero kellett ahhoz, hogy ne vagjam meg magam. De sikerult. Most pedig nyugodtan erzem magam. Iszom a forro teamat es minden uresnek, halknak es nyugodtnak tunik. Es van valami jo es valami rossz ebben az egeszben.
Tudom hogy ez az erzes nem sokaig fog tartani.. lassan ujra elo akar majd jonni a szomoru, depresszios enem aki azt akarja hogy szenvedjek es vagdossam magam.
De most igy jo! Csak ulok es semmi nincs a fejemben. Nincs az a merhetetlen fajdalom a testemen belul. Nem erzem magam semminek es senkinek, csak ugy vagyok. Annyira nyugodt most minden hogy else hiszem. Reg ereztem mar magam igy.. neha felbukkan a gonosz enem es azt suttogja, hogy "bantsd magad" de fel perc mulva elmulik es ujra ezt
az uresseget es nyugalmat erzem. Neha kinok kozt kavargok, neha pedig a lelkem megnyugszik es kitorli magabol a negativ erzeseket. Ha csak par orara is de megszabadulok ettol a gyotrelemtol. Nem valtozik a hangulatom percenkent.. Mintha minden rendben lenne, pedig sajnos nincs. Par ora/nap mulva megint erezni fogom a ket veglet szornyu es kinzo valtakozasat

ki gondolta volna hogy 4 év alatt ennyire tönkre lehet tenni magad?

hogy 4 év alatt képes leszel arra, hogy senki ne lássa a vágásokat a testeden

hogy a mindennapi szenvedést mosollyá alakítsd és azt mondd, hogy "minden rendben"

de belül szenvedj..

hogy azt mondhasd a barátaidnak "jól vagyok" 

és ők is úgy gondolják, hogy minden rendben.

pedig nincs így.

vagy ha az annak számít, hogy minden éjjel úgy alszol el hogy előtte szétvagdosod a tested

akkor minden rendben (de ugyebár nincs)

senki nem tudja mi bánt

mi a baj

mi történt

mit, miért csinálok

és főleg azt nem, hogy baj van

legszívesebben kikiabálnám hogy valaki segítsen rajtam..

de ha nem vagyok elég fontos az embereknek

akkor mindegy is mi a gond

Úgy érzem

Csak úgy vagyok a világban. Nincs semmim és senkim. Nem számíthatok senkire, talán még magamra sem. Az egyik énem túlságosan örömteli, boldog. A másik énem magányos, szomorú és minden pillanatban azon jár az esze, hogy végre egyedül lehessen és bánthassa magát. Mert megnyugszik. És ez a két "Énem" túl gyorsan tud váltakozni. Túl gyorsan akarják felcserélni egymást és összekuszálódnak. És akkor érzem azt az ürességet és szomorúságot, elhagyatottságot amit az szül, hogy ez a két énem kiszeretné egymást ütni. Az egyik azt akarja boldog legyek. A másik, hogy szenvedjek. És nem férnek meg egymás mellett. Kicsit sem