Olyan mintha nem lenne szükségem senkire. Senkire.. Pedig szükségem van. Legalább 1 olyan emberre akiben bízhatok. Aki megérti amin keresztül megyek. Aki tudja, hogy milyen rosszul esnek nekem az itthoni viták és a régi dolgok. Aki mellettem van még akkor is amikor annyira szétvagdosom magam, hogy ömlik a vér a lábamból és nem azt mondja, hogy "félek tőled" hanem azt, hogy "melletted vagyok!!". Valakire aki igazán szeret. Elég nekem csak egy barát is. Ma annyira rosszul lettem, hogy ettem és annyira bűntudatom volt hogy úgy éreztem muszáj kihánynom mindent amit ettem. Bekönnyeztem. Bármennyire dugtam le az ujjam nem bírtam hányni. Még rosszabbul érzem magam emiatt..