Úgy érzem

Csak úgy vagyok a világban. Nincs semmim és senkim. Nem számíthatok senkire, talán még magamra sem. Az egyik énem túlságosan örömteli, boldog. A másik énem magányos, szomorú és minden pillanatban azon jár az esze, hogy végre egyedül lehessen és bánthassa magát. Mert megnyugszik. És ez a két "Énem" túl gyorsan tud váltakozni. Túl gyorsan akarják felcserélni egymást és összekuszálódnak. És akkor érzem azt az ürességet és szomorúságot, elhagyatottságot amit az szül, hogy ez a két énem kiszeretné egymást ütni. Az egyik azt akarja boldog legyek. A másik, hogy szenvedjek. És nem férnek meg egymás mellett. Kicsit sem