Először talán 14 évesen karcoltam meg magam amikor hallottam a szüleimet veszekedni.. Úgy éreztem sokkal jobban lettem tőle, hogy végre megkarcolhattam magam. Először csak pár óráig/hétig volt piros a helyén, aztán elkezdtem pengével karcolgatni magam és éreztem hogy minden omlik szét körülöttem. Talán már szokássá vált. Nem tudom...csak azt hogy rosszul érzem magam ha csinálom és akkor is ha nem. Szomorú hogy ez segít a "boldogságban"...szomorú vagyok mindig. De mosolygok.

A múltkor találkoztam egy lánnyal, először. Azt mondta "másnak gondoltalak. olyannak aki nem mosolyog soha". Ha nem mosolyognék mindenki tudná hogy bántom magam és azt nem akarom...