Ma valahogy furcsan jol ereztem magam. Vagy inkabb nyugodtnak. Egy adott ideig teljesen nyugodt voltam. Ugy ereztem, hogy minden rendben es senki nem banthat. Ugy ereztem magam mintha egy teljesen masik vilagba lennek. Aztan hirtelen olyan duhroham jott ram es kezdett eluralkodni rajtam. Ugy ereztem barcsak meghalnek es utana lathatnam ahogy a csaladom es barataim szenvednek hogy igazabol nem is erdekeltem oket ugy igazan. Aztan kezdtem ujra lenyugodni. Most pedig teljesen uresnek erzem magam. Mintha egy senki lennek. Csak ulok az agyamon a sotet szobamban es ugy erzem mintha minden erzelmet kioltek volna belolem. De valahol ott lapul az a kicsi fajdalom is. Az a borzasztoan kevert vidam-szomoru fazis ami barmikor bekovetkezhet. Nem is felek magamtol, mert miert kene? Nem vagok el olyan fontos eret, hogy meghaljak.. Attol felek hogy ez egyszer kiderul. Kiderul a legsotetebb es legfajobb titkom es mindenki bolondnak fog hinni, hogy ezt elveztem es ez megnyugvast jelentett a szamomra. De barmennyire akarom nem tudok uralkodni magamon. Amikor vidam vagyok akkor megigertetem magammal, hogy nem vagom meg magamat tobbet de amikor elszomorodom vagy valtakozik ez a ket erzes bennem akkor valahogy nem tudok uralkodni magamon. Ez olyan mintha egy drogosnak azt mondanad, hogy ne drogozzon. Nem konnyu abbahagyni. Mas rajzol, fest, ir, fut, kiabal ha baj van. En pedig vagdosom magam. Neha en is megijedek magamtol hogy miert jutottam ide es miert elvezem ezt az egeszet, de persze tudom hogy miert csak fura es felelmetes. Rengetegszer elkepzelem, hogy a korhazba vagyok es senki nem latogat meg es ott fekszem maganyosan. Ugy ahogy egyebkent is erzem magam folyamatosan. Maskor pedig meg a tanaraim is bejonnek hozzam es aggodnak ertem. Es ez fura. Mert vonz az hogy megtudjam kinek vagyok fontos es ki aggodna ertem vagy ki igaz barat es ki az aki nem jonne be hozzam soha. Annyi harag es fajdalom van bennem amit nem tudok elmondani es leirni sem. Es tudom, hogy ezeket felszinre kene hoznom de nem megy. Rengeteg dolog van amirol nem merek beszelni senkinek mert felek a kovetkezmenyektol. Mert ezeknek sulyos kovetkezmenyei lennenek. Felek toluk. Es igazabol magamtol is. Kicsit. Amikor erzem, hogy kezdek kiszamithatatlan lenni akkor neha enis megijedek magamtol hogy mit fogok tenni. Emlekszem regen mennyire feltem a pengetol. Rettegtem. Nem mertem megfogni.. Most pedig ugy ragadom meg mintha egy villa lenne vagy barmilyen mas mindennapi targy.
A pengeket egy fiokomban tartom a tv-m alatt. Egy hegyezos tartokaba vannak a hegyezos pengek. Lathatoan hasznaltak, veresek, kivannak csavarva es 4 db van beloluk. Egyik nap mikor hazaertem es kihuztam a fiokot lattam, hogy nyitva van a kis tarto es kivannak esve a pengek. Aztan rajottem hogy apam keresett valamit. Nyilvanvaloan latta hogy mi van benne es mi az, de nem emlitette meg. Mintha nem is latott volna semmit, vagy mintha nem is erdekelne hogy mit csinalok azokkal a pengekkel. Szoval ennyire erdeklem. De talan ez jobb is. Kitudja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése